Egy gyorsan növekvő úttörőfa, amelyet nyár végén ragyogó vörös bogyói jellemeznek. A mágikus fa. A Berkenye fának hosszú, szentesített története van. Nézzük csak meg a finom leveleket, amelyek tökéletesen szimmetrikusak a száruk két oldalán. Minden tavasszal frissen bontakoznak ki élénkzöld színben, és hasonlítanak a tollakra: nem meglepő, hogy az írott szó előtt az ókori világ úgy vélte, hogy ezeket a gyönyörű toll leveleket egy ragadozó madárból hozták létre. Tovább fokozza a pentagramma (egy ősi védőszimbólum), amely minden Berkenye bogyó aljába megtalálható.



10 érdekesség a berkenyéről:


1.    A madárberkenye a kelta druidák jósló növénye volt, de ők a márciust tekintették a berkenye hónapjának és a természet újjáéledésében tulajdonítottak fontos szerepet a villámhárító hírében álló hegyi fának. A levegő állatainak eledelt nyújtó madárberkenye széltűrése is közismert.


2.    A kelták életfaként tekintettek rá, rontás elleni és növekedést serkentő mágiáikban is használták. „Boszorkányvesszőnek” is tartották, ezért Németországban Valpurga estéjén, az istállók ajtajára lombos ágaikat tették, hogy az ártó boszorkányokat elijesszék. Az állatokat „megvisíttatták” vele, vagyis megvesszőzték vele a borjút, hogy egészséges legyen, jól fejlődjön.


3.    A görög mitológia arról mesél, hogy Hebe, a fiatalság istennője mágikus kelyhéből adta ki az isteneknek a fiatalító ambróziát. Amikor gondatlansága miatt elveszítette ezt a kelyhet, a démonok kaparintották meg, ezért az istenek sast küldtek, hogy visszaszerezze a azt. A harc során a sas tollat és vércseppeket hullajtott a földre, amik berkenyefákká változtak. Úgy tartják a berkenye leveleinek alakját a sas tollából, bogyóinak megjelenését pedig a vércseppekből nyerte.


4.    A rómaiak is szívesen fogyasztották a berkenyét s kertjeikben gyakran ültették.A görögök és a rómaiak azonban nemcsak gyümölcsként és finom étkek alapanyagaként tisztelték a berkenyét, hanem gyógyszerként is komoly tiszteletnek örvendett.


5.    A berkenye a norvég mitológiában is kiemelkedő, mint az a fa, amelyből az első nőt készítették (az első férfit a kőrisfából faragták). A legenda szerint Thor isten életét ez a fa mentette meg aazáltal, hogy az Alvilágban egy gyors folyású folyó fölé hajolt, ami elsodorta. Thornak sikerült megragadnia a fát, és visszaért a partra.


6.    Skandináviában az elérhetetlenebb sziklahasadékból kinőtt berkenyék még erőteljesebb varázslattal bírtak. Az ilyen fákat „repülő berkenyének” nevezték. Ez volt az a fa, amelyre a rúnákat jóslás céljából felírták.


7.    A Brit-szigeteken a berkenyének hosszú és még mindig népszerű története van a folklórban, mint egy fa, amely véd a boszorkányságtól és a bűbájtól. A fa fizikai tulajdonságai hozzájárulhattak védőnevéhez. Minden bogyónak van egy apró, ötágú csillaga (vagy pentagramma) a szárával szemben. A pentagramma ősi védőszimbólum. Az emberek azt is hitték, hogy a piros szín a legjobb védelem a varázslat ellen. Így a berkenye ősszel vibráló bogyós gyümölcsökkel tovább hozzájárulhatott védő képességeihez. A berkenyét az Istennő fájának vagy a Faerie-fának jelölték fehér virágai miatt. Ugyanez vonatkozott a galagonyára is. Az ágakat használták, arra is hogy megvédjék a teheneket és a termékeiket a bűbájtól. Maga a fa állítólag védelmet nyújtott a lakóháznak, amely mellett nőtt, ezért a lakók gondoskodtak a fákról.


8.    Az Isle of Man szigeteken az emberek berkenye gallyakból kereszteket készítettek kés használata nélkül. Úgy tartották, hogy a fát semmilyen éles tárggyal nem szabad megsérteni. Szarvasmarhákhoz rögzítették őket, vagy minden év május estéjén (May Eve a május elseje (április 30.) előtti este) bent lógtak az áthidaló felett. A legenda szerint ezen az éjszakán egy bizonyos típusú varázslat alakul ki, amelyben a női gonosztevők, akiket pishogue-nak hívnak (ejtsd: „pish- ohh-g”), mindent megtesznek azért, hogy az ír vidéken az emberek életét nyomorúságossá tegyék. Skóciától Cornwallig hasonló, vörös cérnával kötött berkenyekereszteket varrtak a kabátok bélésébe vagy csak egyszerűen a zsebükbe tették.


9.    A berkenye fája erős és ellenálló. Kiváló sétabotokat lehet készíteni belőle, és kiválóan alkalmas faragásra. Gyakran használták szerszámnyél, orsók és forgó kerekek készítéséhez. A druidák a kéreg és a bogyós gyümölcsök segítségével feketére festették a holdi szertartások során viselt ruhadarabokat. A kérget a barnulás során is alkalmazták, de berkenye gallyakat használtak jósláshoz is.


10.    A bogyókból különféle alkoholtartalmú italok készíthetőek. A különböző kelta népeknek megvannak a kedvenceik. A Felvidéken a még mindig népszerű bor mellett a skótok a bogyókból erős alkoholt készítettek. A walesiek sört főztek, az írek pedig méz ízesítésére használták fel őket. A berkenye bogyós kocsonyát ma is Skóciában gyártják, és hagyományosan vaddal fogyasztják.