Réges régen, az ember megjelenése előtt a Földet mindenféle növény borította. Ezeknek a növényeknek meg kellett küzdeniük a mikroorganizmusokkal és az éghajlatváltozással. Őseink valószínűleg étel után kutatva fedezték fel a növényeknek jótékony hatásait, amelyeket gyógyszerként kezdtek használni.


DE az embernek volt segítsége - az állatok. Megfigyelték, hogy az egyes növények milyen hatást gyakorolnak az állatokra, és nekik köszönhetően rájöttek, hogy mely növények mérgezőek vagy éppen gyógyhatásúak.

Nem minden gyógyszerész ember.
Így kezdődik egy 1993-as áttekintő cikk a gyógynövények állatok általi felhasználásáról. Tovább olvasva megtudjuk, hogy a gyógyszerészek lehetnek csimpánzok, medvék, seregélyek, hernyók. Ahogy egyre többet megtudunk arról, hogy az állatok hogyan használják a növényeket betegségek megelőzésére és kezelésére, ez a lista csak bővül.

Néhány példa növényhasználatra az állatvilágban
A seregélyek szándékosan választanak ki bizonyos növényeket (amelyeket szaglásukkal találnak meg), hogy elhelyezzék fészkükben. Az e növények által kibocsátott aromás vegyületek erősítik a csibék immunrendszerét és csökkentik a baktériumok szaporodását.


A cickafarkfű (Achillea millefolium) a seregélyek által használt és kedvelt növények egyike, a köszvényfű (Aegopodium podagaria), a közönséges medvetalp (Heracleum sphondylium), a bodza (Sambucus niger), az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris) és a fehérfűz (Salix alba) mellett.

Egy későbbi kísérletben cickafarkfüvet tettek a fecskék fészkébe, ők általában nem használnak gyógynövényeket. Az eredmény: a növényt tartalmazó fészkekben csökkent a vérszívó bolhák egyedszáma.

A korzikai kékcinegék szintén adnak a fészkelő időszak során friss növényi részeket a fészkükhöz. Levendulát (Lavandula stoechas), mentát (Mentha suaveolens) és őszirózsát (Helichrysum italicum) használnak. Amikor a kutatók kísérleti úton eltávolították ezeket az aromás növényeket a fészkükből, a madarak gyorsan visszatették azokat. Jó okkal, mivel úgy tűnik, hogy az aromás fűszernövényeket tartalmazó fészkekben lévő fiókák testének és tollának növekedési üteme magasabb volt. A gyógynövények csökkentik a csibéken élő baktériumok mennyiségét és sokféleségét is.

A sasok és az erdei gólyák rovarriasztó gyantát tartalmazó fák és cserjék közül választanak fészekanyagot. A Bonelli-sasok előszeretettel használnak fenyőágakat a fészeképítéshez. A nagyobb fenyőösszetételű fészkekben alacsonyabb a parazitaszint, és több fiatal sas repül ki.

Megdöbbentő jelentés jelent meg a „Biology Letters” 2012. decemberi számában. A mexikóvárosi pintyek a közelmúltban újítást hajtottak végre, és a kémia révén jobb megélhetést tettek lehetővé. Elkezdték a cigarettacsikkeket fészkelőanyagként használni. Kutatások kimutatták, hogy a cigarettacsikk csökkenti a paraziták számát a fészkekben. Úgy tűnik, hogy ez városi megnyilvánulása, újítása annak, amit a verebek a vadonban csinálnak, ahol összegyűjtenek bizonyos zöld növényi anyagot, hogy kibéleljék a fészkeket, ezzel elriasztva a parazitákat. A csavar az, hogy amint azt magunk is megtanultuk, a szintetikus vegyszerek nem kívánt következményekkel járhatnak. A házi pintyeknél a cigarettacsikkekkel teli fészkekből származó fiókáknál fokozott kromoszóma-rendellenességek fordulnak elő.

Állati felfedezések
Ilyen például a kecskék által felfedezett kávé. A kávénövényt fogyasztó kecskéken végzett megfigyelések során tanultuk meg, hogy a kávé stimuláns.


A nepáli „chota – chand” növény gyökereit a kígyómarás ellenszerének találták. Ezt a tényt azután tanulták meg, hogy megfigyelték a mangúzokat, amelyek a kobrák elleni küzdelem előtt táplálkoznak a növényen.

A kinin az oroszlánok és pumák felfedezése. A kininek olyan fehérjék a vérben, amelyek befolyásolják a vérnyomást (különösen az alacsony vérnyomást. Növelik a véráramlást az egész testben, megkönnyítik a folyadékok áthaladását a kis ereken, stimulálják a fájdalomreceptorokat. Egy összetett rendszer részét képezik, amely segít helyreállítani a sérült szöveteket a szervezetben

Afrikában például a gnú vagy az antilop, ha megsebesül, egy sós vizű tóban "kezeli" a sebet.

A muskotály patkányok fenyőgyantával gyógyítják be sebeiket, így megelőzik a fertőzést és a gyulladást. Az antilopok antibiotikumban gazdag mohába dörzsölik be sebeiket, a fókák pedig hínárpakolással állítják el a vérzést, ha megsérülnek.

A szarvasok bélrendszerüket a fák kérgében található tanninokkal gyógyítják, a farkas pedig, ha elrontja a gyomrát füvet keres. A kanadai farkast, ha megharapja a kígyó, ösztönösen a "kígyófűnek" nevezett növényt keresi, mert jó antiszérumnak bizonyul.

Tudatmódosítás állati módon
Vicces tény, hogy nem csak azokat a gyógynövényeket használták (és sokan használnak ma is), amelyek gyógyítanak. Meglepő módon nemcsak az emberek, hanem az állatok is használnak tudatmódosító szereket. Számos megfigyelés kimutatta már, hogy számos állatfaj van, amely tudatosan keresi azokat az alkalmakat, amikor javíthatja hangulatát, vagy egyszerűen elkábíthatja magát. Ez a történelem előtti időkben sem volt másként. A dzsungel királya, a Jaguár ősidők óta fogyaszt egy bizonyos indiai növényt, a Banisteriopsis caapi-t, és a dél-amerikai indiánok is ezt használják sámáni szertartásaikra. Az ayahuasca főzete pszichedelikus, élénkítő hatású, spirituális utazásra visz.

Az északon élő rénszarvasok mindent felfalnak, amit a hó alatt találnak, hogy életben maradjanak, így fordulhatott elő az a felfedezés, hogy néhány gombafaj elfogyasztása után különleges érzés keríti őket hatalmába. A légyölő galócát a központi idegrendszerre ható hatóanyagokkal együtt fogyasztják, az LSD is hasonló hallucinogén hatást fejt ki. Azok, akik nagy pupillával részegnek látszó rénszarvasokat figyeltek meg, rájöttek erre, és találékonyságuknak köszönhetően kísérleteztek egy gombaevő rénszarvas vizeletének kábítószer tartalmú szerként történő „újra hasznosításával”.

Ausztráliában a kenguruk családjába tartozó Wallabis megfigyelések szerint előszeretettel barangol a mákföldeken és rágja az ópiumban gazdag éretlen mákot. Valószínűleg a barlanglakó is megismerkedett ezzel a gyógynövényi droggal, és feltételezések szerint többször használta. Ezt a nagyon erős kábítószert manapság a heroinhoz is használják, de a gyógyszeriparban is előszeretettel alkalmazzák nyugtatóként és fájdalomcsillapítóként.


Az elefántok nagyon intelligens társas lények, megszerzett tudásukat továbbadják utódaiknak, például megtanítják nekik, hogyan kell lerészegedni a fákról lehullott erjesztett gyümölcsöktől.

Az ókori emberek hallucinogén gyógynövényeket használtak szertartásaikhoz, amelyek elfogyasztásuk hatására „kavargó mintákat” láttak. A tipikus motívumokat barlangfestmények őrizték meg világszerte az utókor számára. Kiderült, hogy a jellegzetes formák úgynevezett "neurális minták", amelyek hasonlítanak az emberi agy szerkezetére, más néven Turing-instabilitás. A kutatók úgy vélik, hogy az ókoriak szándékosan olyan növényeket kerestek, amelyek "lelki helyre, a spirituális világba" vezették őket. Az akkor készült rajzok a többinél magasabb tartalommal és jelentéssel voltak felruházva - ezért a rituálék ideális eszközének bizonyultak.

Már egy ideje tudjuk, hogy a csimpánzok és a bonobók bizonyos növényekre és levelekre vadásznak, hogy ezeket bizonyos betegségek terápiájaként használják fel. Még egyes növények egész leveleit is lenyelik, majd „kiürítik”, hogy „kiöblítsék” a bélparazitákat. Dr. Michael Huffman, a Kiotói Egyetem átfogó áttekintése az állatok öngyógyításának ilyen eseteiről (Proc Nutr Soc. 62; 371, 2003). Jóval azelőtt, hogy az ember a földre jött volna, úgy tűnik, hogy az állatok sok gyógynövényt használtak gyógyításra. Azzal érvel, hogy a gyógynövények eredete mélyen az állatvilágban gyökerezik.

Az afrikai Gabonban a helyi törzsek megfigyelték, hogyan mennek vad őrjöngésbe a gorillák, a folyami disznók és a vaddisznók, miután kiásták és megették bizonyos növények gyökereit, és megismerték a növényben lévő bódító anyagokat (aztán maguk is használták).

És jöttek a gyógyítók, sámánok, boszorkányok..
Figyelemre méltó, hogy minden egyes fent említett növény hosszú múltra tekint vissza az emberek gyógyászati felhasználásai között.
Habár viszonylag kevés kutatás született az olyan növények gyógyászati tulajdonságairól, mint a cickafark, az emberek általi használatuk mélyen átnyúlik történelmünkbe és őstörténetünkbe. A gyógynövények 5000 évvel ezelőtti használatáról van részletes írásos feljegyzésünk a sumér táblákon. 60 000 évvel ezelőtt pedig a neandervölgyiek valószínűleg cickafarkot és kamillát is előszeretettel használták. Könnyen lehet, hogy néhány ma is használatos gyógynövény-készítményünk nagyon régre nyúlik vissza, még az emberi faj fejlődése előtt.

Amikor az ember a létezésének egy másik szakaszába lépett, rájött, hogy a növényektől függ az élelme, a menedéke, a ruházata és a gyógyszere is, ezenfelül a növények esztétikai hatást gyakoroltak férfira és nőre egyaránt. Megfigyelték a különféle növényeket, hogyan hatnak a különböző problémákra, amelyeket enyhíteni próbáltak. Őseink tisztelték a növényeket, de nem tudták, miért és hogyan működnek az általuk használt növények, így Isteneiknek köszönték őket. Kezdetben szájról szájra terjedtek, majd barlangrajzokon jegyezték le a növények különböző hatásait. Ahogy a problémák felmerültek, a szent férfiak, sámánok, boszorkányok, akiknek közeli kapcsolata volt az Istenekkel és a természettel a társadalom ismert és mélyen tisztelt tagjaivá váltak. Ők voltak a gyógyítók, férfiak és nők, a kiválasztottak, akik kezelni, gyógyítani tudták a társadalom problémáit, és már tudatosabbak voltak a növények felhasználásában. Már akkor is a tudás hatalom volt. A legtöbb gyógynövényt az ősi indián férfiak fedezték fel Észak-Amerikában, és leggyakrabban először állatokon alkalmazták. A klasszikus indián gyógynövényeket, mint például az Echinacea-t antibiotikumként, a fűzfa kérgét fájdalomcsillapítóként, és az utóbbi időben nagyon népszerű az aloét, mint helyi érzéstelenítőként és bőrápoló szerként, megfelelően elkészítve pedig belsőleges oldatként használták.
Ezeket a "gyógyszereket" többnyire belsőleg használták, teaként, élelmiszerekhez adták vagy közvetlen fogyasztásra. Voltak azonban olyan gyógynövények, amelyeket borogatások készítésére és sebek fertőtlenítésére használtak. A növények gyógyító hatásuk mellett befolyásolták az egyén jellemét, viselkedését, tudatosságát és teljesítményét.


De honnan származik ez az ősi bölcsesség, amely a hernyóktól kezdve a csimpánzokon át az öngyógyításig mindenre képes?
Az öngyógyítás meghatározása:
Amikor szándékosan olyan anyagot keresnek, amely megelőz vagy gyógyít egy állapotot, és használata megnöveli a túlélést és a szaporodást.
Például, ha fertőzést kapunk, olyan antibiotikumot szedünk, amely megöli a kórokozókat, a melyek a fertőzést okozzák.

A válasz a természetes szelekció. Anélkül, hogy szükség lenne tudományos módszerre, a természetes kiválasztódásnak van egy elképesztő módja annak, hogy felfedje a működő és a nem működő viselkedésmódokat.
Például néhány divatos seregély elkezdi használni az aromás növényeket a fészkekben, és ezt követően nagyobb szaporodási sikert ér el. Idővel a gyógynövények használatára való hajlam fokozatosan beépül a génállományba.

Őseink tisztelték a természetet! Az állatok óriási segétséget jelentettek akkor és most is! Vigyázzunk környezetünkre, hisz csodálatos!

"Legnagyobb hatással nem az élettelen környezet van egy élőlényre, hanem a saját és az őt körülvevő fajok egyedei."
Kun Ádám